Igazi öröm számomra gyermekmeséket írni. Nem szeretném összehasonlítani a történeteimet Janikovszky Éva, Szepes Mária vagy Marék Veronika műveivel, de a gyerekeknek örömet okoznak Kilincscica kalandjai. Szeretik, izgulnak és várják a folytatást. Ez pedig motivál és utat mutat az újabb történetek megírásához.
Kilincscica meséi egy véletlen folytán íródtak meg: már éppen kezdtem unni a több hónapja tartó 4 autó meséi mesemaratont, amikor a vári vásárban vettünk egy cicát. Kicsit furcsa volt a farka első látásra, de hamar megtaláltuk a funkcióját, és már első nap méltó helyre került, a gyerekszoba kilincsérre. Ki hitte volna, hogy egy ilyen kedves és varázslatos lénnyel gazdagodott a családunk? Egy olyan cicával, aki esténként, amikor már hallja a háziak mély szuszogását az ablakon keresztül távozva, vígan füttyentve hívja össze a ház és a környék cicáit, kutyáit, hogy aztán egész éjszaka tartó kalandokba keveredjenek.
Mondanom sem kell, a találkozás Kilincscicával megpecsételte a sorsomat. Az első kalandjai óta muszáj elmesélnem nektek sorról sorra, miféle hihetetlen dolgok történnek Kilincscicával!
Lehet, hogy már te is hallottál egy-két mesét, mert Kilincscica történetei 2016 ősze óta megjelennek a Dörmögő Dömötör oldalain is. Nagyon hálás vagyok a lapnak, mert így gyermekek ezrei találkozhattak már Kilincscicáék vicces, tanulságos meséivel.
Egyik kedvencemet, a Kilincscica és a nagy édességhepaj címmel olvashatjátok el az újságban, ami egy kicsit talán arról is szól, hogy bizony előfordulhat, hogy valaki rossz dolgot cselekszik, de attól ő még nem biztos, hogy rossz.
Olvass bele te is a mesébe!
” – Hinta-palinta! – lengette meg magát jó erősen, majd a harmadik lengetésnél már le is csúszott a gyerekszoba padlójára. Megmozgatta elgémberedett végtagjait, tekert egyet jobbra, kettőt balra, megrázta jobbra, aztán balra, és láss csodát, a zsibbadtság már ki is állt a lábából. Fürgén felugrott a kisszékre, a kisszékről az asztalra, az asztalról az ablakba, futtában magára tekert még egy hatalmas sálat, és már kint is termett a külső párkányon. Ahogy fent álldogált és barátait várta, a ház bejárati kapuja mögül érdekes fények táncjátékát pillantotta meg. Fehér, arany, kék és lila, és piros, és zöld, és aztán újra fehér-arany-kék színek váltakozva türemkedtek be az ódon ajtó repedésein keresztül, pont annyira, hogy Kilincscica érdeklődését felkeltsék a sejtelmes fények. Kinyitotta a kaput, és a fényeket tovább követve a Fintorka utca és a Nagyböhöm tér sarkán álló Megkívánsz Édességbolt előtt találta magát. A kis bolt – máskor egyszerű kirakata most – hatalmas fényárban úszott, bentről vidám és hangulatos zene szűrődött ki.”
A mese folytatását a Dörmögő Dömötör 2017-es januári számában olvashatod tovább.
A gyerekeknek köszönheten mára Kilincscicával mesekönyvben is találkozhattok. Az első könyvben Kilincscica ovis kalandjairól olvashattok. Még szerencse, hogy a Kilincscicával mindig történik valami izgalmas, így mindig lesz mit könyvben elmesélni a gyerekeknek róla.